Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Capoeira

2008.05.21
Bevezetés

A capoeira egy brazil harcművészeti játék, melyet a XVI. században a rabszolgák alakítottak ki. Fürge, trükkös mozdulatok jellemzik; gyakran közel a földhöz, vagy kézen-/fejenállva művelik, mindig zenére. Egyes verzióiban sok akrobatikus elem található. A capoeira szónak számos jelentése létezik, ezek egyike a Brazília belsejében található erdős területekre utal, feltehetőleg azokra a helyekre, ahol a szökött rabszolgák próbáltak elrejtőzni. Az 1970-es években megjelenő break-tánc számos mozdulata nagyon hasonló, ezért sokak szerint a capoeriából származik. Két fő stílusirányzat létezik a capoeirán belül: az egyiket lassabb, földközeli mozdulatsorok valamint a hagyományok és rítusok tiszteletben tartása jellemez, ez az Angola. A másik stílus az ún. Regional, amelyet folyamatos, akrobatikus mozgáskombinációk dominálnak. Itt a technikán és a stratégián van a hangsúly. Mindkét stílusra jellemzőek a cselek, színlelt támadások, lendületes rugások, illetve az ellenfél egyensúlyból való kimozdítását célzó mozdulatok.

 
Történelem 
 

Az 1500-as években Portugália Nyugat-Afrikából szállított rabszolgákat Dél-Amerikába. Brazília volt a rabszolga-kereskedelem legnagyobb résztvevője, az Atlanti-óceánon átkelő rabszolgák 42%-a ide került. Ezek leggyakrabban a következő népcsoportok tagjai közül kerültek ki: a szudáni csoport, mely főleg a joruba és a Dahomey törzsek tagjaiból állt, az iszlám vallású guineai csoport, melynek tagjai maléziaiak és hausza-törzsbeliek voltak, valamint a bantuk (közöttük kongóiak, kimbundák és kaszanják) Angolából, Kongóból és Mozambikból.

 

Léteznek feljegyzések egy, ma már nem létező kubai küzdő-táncról, az ún. baile del maní-ról, amely a capoeirára emlékeztet (két férfi a yuka dobozok ritmusára mozog. A batuque és a maculele nevű küzdő-táncok szintén szorosan kapcsolódnak a capoeirához.

 

A rabszolgák az Újvilágba magukkal hozták kulturális és vallási szokásaikat. Az elnyomás és rabszolgatartás homogenizálta az afrikai származású embereket, és ez később a capoeira kialakulásának katalizátora lett. A capoeirát a brazíliai rabszolgák alakították ki és ez lett az elnyomás elleni küzdelem, valamint a kulturális tradíciók továbbadásnak fő eszköze. Egyes történészek szerint a benszülött, brazíliai törzsek is fontos szerepet jatszottak a capoeria fejlődésében.

 

Az rabszolgaságot eltörlő, 1888-as Arany-törvény életbelépésével emberek ezrei váltak hirtelen szabaddá. Sokuknak nehezen ment a beilleszkedés a létező társadalmi rendbe, s a capoeristák közül sokan, kihasználva jó verekedési képességüket, bűnözőkké váltak. Rio de Janerioban és Bahiában hosszú évtizedekig a capoeira az alvilág egyik jelképe lett, s elveszítve "játék" jellegét, a résztvevők gyakran gyilkos fegyverekkel küzdöttek egyikük haláláig.

 

Változás 1932-ben következett be, amikor Mestre Bimba (Manoel Dos Reis Machado) megnyitotta Salvadorban Capoeira iskoláját, ahol az általa kilakított Capoeira Regionalt1941-ben Mestre Pastinha ( Vicente Ferreira Pastinha) Capoeira Angola iskolája. A két mester mára a Capoeria mitikus figurájává, "ősatyjává" vált, számos dalban megemlékeznek róluk. Az 1940-es évektől kezdve a capoeira, most már mint nemzeti sport, fokozatosan visszaköltözött Rióba, majd az 1980-as években elindult világhódító útjára.
kezdte oktatni. Ezt követte

 

A zene 

 

A zene a capoeira szerves része. Meghatározza a Rodában (ejtsd Ho'da) a játék ritmusát és stílusát. A különböző hangszerek és az ének egyaránt fontosak a játék szempontjából. A ritmus a nagyon lassútól (Angola) a nagyon gyorsig (Sao Bento Regional) terjedhet. Egyes énekek kérdés-felelet formájúak (ahol a kórus kérdez, az énekes pedig válaszol) mások pedig egy-egy történetet mesélnek el. A téma igen változatos: híres capoeristák élete, a játék maga, vagy a szerelem egyaránt állhat a dal központjában. Egyes dalok kifejezetten egyszerűek, leginkább gyerekversekre emlékeztetnek. A capoeristák a dal vagy a berimbau által diktált ritmushoz igazítják mozdulataikat, így ebben az értelemben maga a zene a capoeira vezető eleme.

 

A zenekart alkotó zenészek egy sorban állnak a roda szélén, ez az ún. bateria. A zenekar magja általában három berimbauból (ez egy íjra emlékeztető húros hangszer, melynek húrja egy acélszálból készül) áll, ezek a berraboi vagy gunga / basszus, medio és viola. Ezek mellett általában találhatunk még két pandeiro-t (csörgődobot), egy reco-reco-t (kaparóhangszert), valamint egy agogo-t (dupla kolompot). Az atabaque (konga-dob szerűség), szintén gyakori sok bateriában, bár sokak szerint egy nélkülözhető hangszer.

 

A játék

 

Noha a capoeirában nem cél a másik elpusztítása, nem ritka az olyan roda, ahol a lábsöprés és a földrevitel is megengedett. Bár technikailag ki lehet gáncsolni az ellenfelet, a capoeiristák gyakran csak imitálják a mozdulatot, ezzel mutatva ki fölényüket a rodában. Ha az ellenfeled nem tud kitérni a leglassabb támadásod elől, nincs értelme a leggyorsabbat használni. Minden egyes támadásban benne rejlik egy elkerülő technika alkalmazásának lehetősége. A legjobb játékosok nem is gingáznak (az ingázó alapmozdulat, ejtsd: dzsinga), mivel állandó mozgásukkal folyamatosan támadnak, védekeznek, és kitérnek. Ha valaki kimutatta fölényét, a két játékos rövid szünetet tart, és az óra járásával ellentétes irányban járnak körbe-körbe, jobb kezüket lazán tartva. Ez nem más, mint a "volta do mundo", vagy más néven a világkörüli út. Két-három udvarias kör megtétele után a játék folytatódik. A volta do mundo-t használják akkor is, ha valamelyik játékos pihenni szeretne, de általában egy heves párbaj lecsillapítására szolgál. Fontos megjegyezni, hogy a volta do mundo alkalmazása iskolánként más és más; egyesek feltartják a kezüket, mások nem, van, ahol sétálnak, míg mások futnak. Bizonyos iskolákban akkor végzik, amikor a zene elhal és a játszó felek az új dalra várnak.

 

Ha valaki részt vesz egy rodában, érdemes utána járnia az iskola szokásainak, és tiszteletben tartania őket, mivel ezek tudomásul nem vétele udvariatlanságnak számít.

 

A capoeira elsősorban rúgásokkal és lábsöprésekkel támad. Bár néhány iskola alkalmaz ütéseket és csapásokat is, ezek nem jellemzőek. A capoeira-ban alkalmaznak akrobatikus és atlétikai elemeket is, hogy elkerüljék az ellenfelet. Cigánykerekek, kézenállások, kézen-, illetve fejen átfordulások, különböző ülőhelyzetek, ugrások, flipek, valamint cselek egyaránt jellemzőek.

 

Amennyiben a roda vezetője úgy találja, hogy le kell állítani a játékosokat, kiált, vagy a berimbau-t ugyanazon a hangon szólaltatja meg egymás után többször. A játékosoknak ekkor le kell guggolniuk, amíg a vezető elmondja a mondanivalóját.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.